1. kritika - I, the Soldier

A blogot itt tekinthetitek meg: I, the Soldier

Fejléc:
Nem kifejezetten rossz. A szélek szépen el vannak mosva, nem látok sehol beleradírozást, és igazából az elrendezés is tetszik. Egész jól néz ki, hogy kétoldalt ott van az a férfi meg a nő, középen meg a bosszúállók, viszont a baj az, hogy nincs összhang. Rakhattál volna rá egy coloringot, ami passzol a design-hoz is. A másik dolog, ami böki a csőrömet a felirat, se a design-hoz, se... semmihez nem passzol, rikítóan fehér, túl nagy és rossz helyen van. Ha már az egész blognak kicsit borús hatása van, akkor a cím is lehetett volna sötétebb színnel írva. Az "I, the" betűtípusa sem gyerebe, ha mindenképpen mást akarsz, válassz egy kevésbé csajos, romantikus habtörténethez valót.
(10/6)
Design:
Kicsit összezavart, hogy a lilás színű feljéc után egy sárgás-zöldes designnal találtam szemben magamat, aztán megpillantottam azt, amitől még mindig ráng a szemem. „Design: deviantartos”. Esedezve könyörgöm, hogyha már csak úgy elvesszük valakinek a munkáját - mindegy, hogy szóltál-e neki, vagy se szó, se beszéd letöltötted, - legalább arra vedd a fáradságot, hogy odaírd, hogy Mancika csinálta. A deviantart csak egy oldal, ahova fel lett töltve, de ennyi, az oldalnak ennél több köze nincs hozzá. Mancika photoshoppolt és kódolt, neki jár a kredit. Ez nem csak feltétlenül neked szól, nagyon sokan nem lesnek rá a felhasználónévre, pedig pár tizedmásodpercnél több időt nem fog elvenni az életedből. Khm... szóval a színek nem passzolnak. Maga a kódolás nagyon szépen lett elkészítve, pár dolgon mégis változtatnék. Például a bejegyzés címén, mert nagyon csúnya, hogy az "Ő" betű kilóg a sorból, és a fordító is teljesen felesleges. Illetve elég lenne egy modulsáv, mert így túl széles az egész, és simán beleférne egybe az összes modul.
(10/7)
20/13
Trailer:
Egyáltalán nem tetszik. Csak felsorolod a szereplőket, és nem igazán tudjuk, hogy miről fog szólni a blog a kocsihajigáláson és erőfitogtatáson kívül - biztos vagyok benne, hogy nem ennyi az egész, de jelenleg ez így tűnik. Azért viszont megtapsollak, hogy végig színes, és nincs benne fekete-fehér, így sokkal esztétikusabb. A zene pedig kifejezetten jó választás volt, imádom ezt a számot.
(15/8)
Fülszöveg/prológus:
Én, mint teljesen tudatlan, külső szemlélő már az első mondatot furcsának találtam. Aki ember? Ez nagyon nem hangzik így jól, és a továbbiakban sem nagyon tudok mást mondani. Nem nagyon keltette fel a figyelmemet, ez akár annak is betudható, hogy nem ismerem a bosszúállókat, de ha hozzám hasonlóakat is meg akarsz fogni, akkor kitalálhatnál valami olyat, ami kíváncsivá teszi az olvasókat.
(5/2)
Az ilyen fajta prológusok nem igazán előnyösek. Olyan, mint amikor valaki odaáll, és kezet nyújt. Ettől eltekintve sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint a fülszöveg, kíváncsivá tesz, bár inkább első fejezet szerű, de ez nem akkora gond. Bár azt még mindig nem értem, hogy az Omega mitől lesz vicces. Nevermind, keep going. Megismerjük a lány hátterét, a szülők a kislányból egy tökös csajt csináltak, megváltoztatták az életét, satöbbi. Megismerjük a pszichopata tanár bácsit, illetve megtudjuk azt is, hogy a lány, miután kedvese jól nyakon szúrta, katona lett, és mindenét arra tette fel, hogy kinyírja egykori szerelmét.
Határozottan tetszik eddig, kicsit beteg, de azért ötletes. Nem hiszem, hogy valaha találkoztam volna már ilyesmivel.
(15/12 – akkor is muszáj levonnom a bemutatkozós prológusért)
(20/14)
Történet:
Felvetődtek furcsaságok, amiről éppen nem ugyanúgy gondolkodunk a főszereplő hölggyel. Például ha nekem egy ismeretlen, szemkötős pasi a nevemet mondaná, én biztosan összeszarnám magam, és nem „plusz pontként” gondolnék rá. Főleg erősen illuminált állapotban, tudva, hogy így semmi esélyem, de mindegy. Mindenesetre nem adja könnyen magát, itt már kicsit jobban reálisnak látom. Mondjuk elég lazán kezelte, hogy csak úgy felrobbant a kocsija, semmi dühkitörés vagy pánikroham, lazán beül a néger pasas autójába annak ellenére, hogy akár James csatlósa is lehetne a jelek szerint. Mármint tudja a nevét, meg az injekcióról is beszélt… Kezdem azt hinni, hogy a lány nem túl okos.
Úgy tűnik, a lány mégis elfogadta az ajánlatot, mert a következő fejezet már azzal kezdődik, hogy egy kiképző teremben vannak. A jelenetet tényleg egész szépen írtad le, de még mindig fenntartom, hogy az akció inkább filmekben jó, mint papírra vetve.  A lány természetesen remekel, még Furyt is lenyűgözi, hogy milyen ügyes volt. Ezért ajándékul megkapja egykori kedvesének tartózkodási helyét. Gondolom, most jön el az ideje a vérfürdőnek, bár én még sokáig húztam volna a Nagy Találkozást. Még azt azért megjegyezném, hogy ez a *csatt, csatt, csatt*, meg a *BUMM* inkább a képregényekbe való, és amint elnézem, a tied nem az, szóval szerintem ezeket inkább hanyagold.
Szemszögváltás, ahh! Mindegy, egy teljesen új és ismeretlen személy tűnik fel, aki egy másik ismeretlen pasasról kérdezi a szintén ismeretlen barátját, képbe jön az Omega (még mindig keresem a vicces részt), és egy satnya reménysugár miatt indul is Amerikába. Itt visszaváltunk a lányra, és csendesen megjegyzem, hogy véleményem szerint csak úgy érdemes szemszögváltást alkalmazni, hogy egységesen, mondjuk, fejezetenként váltakoznak a szereplők, és akkor nem fog belefájdulni a hozzám hasonló, gyengébb idegzetű olvasók feje sem. Ráadásul össze is zavarsz. A levélben az állt, hogy Liare megérkezett, erre a csaj azt latolgatja, hogy vajon ki lesz ott? És lám, tényleg nem ő van ott, hanem a másik James, aki a fejezet elején indult Amerikába. Függővéggel zártad a fejezeted, ami ugyan hatásvadász, de most legszívesebben durcásan bezárnám az oldalt.
A következő részben semmi számottevő nem történik, csak egy kis verekedés, és visszatekintés a múltba. Észrevettem, hogy ezeket a harcos jeleneteket nagyon jól le tudod írni, bár nekem ez a rész így is csak töltelékszerű volt, a végére ugyanott tartunk, ahol az előző végén, és semmi érdemleges dolog nem született meg.
A következő részben az Omega jóvoltából sokkal többet tudunk meg a Jamesről, egész ügyes megoldás, hogy ismertess velünk egy karaktert, legalábbis mindenképp okosabb, mint ahogy a lányt mutattad meg nekünk. Anabeth minden felvetés nélkül a lakására vezeti a harcost, aki nem sokkal azelőtt meg akarta ölni, hogy rákeressenek a célszemélyre.
Hadd gondolkozzam… Nekem ennyi elég volt egyenlőre, sajnos nem is az én stílusom az egész, meg nagyon zavaros.
(100/70)
Szereplők:
Annabeth: Tökös csaj, ám számomra teljesen irreális. A szó valamilyen értelmében okos, ügyes, ám nem életszerű, egyáltalán nem úgy cselekszik, mint egy rendes, élő ember. Nem veszi számításba a rizikófaktorokat, gyakorlatilag másodpercek alatt képes elfeledkezni arról, hogy meg akarták ölni, vagy hogy nem is akart a Bosszúállókhoz tartozni. (10/5)
James (Bucky Barnes): Sokkal eredetibb és reálisabb, mint a női főszereplőnk, de azt hiszem ő nem a saját karaktered (?). Kedvelem, bár olyan sok minden nem derült ki róla, csak azok a tények, amiket a lány közöl. Mindenesetre szerethető. (10/9)
(20/14)
Helyesírás:
Már a prológusban feltűnt egy-kettő baki, leginkább vesszőhibák, sokszor elhagyod a kötőszavakat, ami nem baj, csak így a vesszőket is automatikusan hanyagolod. Erre figyelj oda. Összefutottam nagyobb hibákkal is, nem fogom kiemelni az összest, hiszen nem a bétád vagyok, csak pár példát hozok.
„Sokszor kerültem csetepatékban.”---> Helyesen: Sokszor kerültem csetepatékba.
„Tvből” ---> TV-ből
„kontinenset” ---> kontinenst
Még találtam pár ilyen hibát, de amint mondtam, nem emelném ki őket. Javaslom, hogy keress egy bétát, és sokkal élvezhetőbb lesz az egész.
(30/17)
Ez a repülő…
… icipicit defektes, néha összefüggéstelenül irányt vált. A papír minősége jó, csak a hajtogatásnál voltak apró gondok. Ha újra átnézed, talán rájöhetsz, hogyan lehetne még messzebb hajítani, hogy egy szép, íves pályát írjon le, egyenesen, nem pedig össze-vissza.
Összesen: 205/ 136
66,3%