2. kritika - Addicted to love

A blogot itt tekinthetitek meg: Addicted to love - A szerelem rabja

Fejléc:
Első ránézésre tetszik, azonban minél tovább vizsgálgatom, annál több apró zavaró tényezőt veszek észre. Az egész túl nagy, mind széltében és magasságában, és elég idiótán néz ki, hogy szerencsétlen Lucy Hale-t félig lefejezted. Az a kis idézet, ami a címen kívül még rajta van lehetett volna jóval kisebb, a mostani felállásban sokkal hamarabb észreveszem azt, mint magát a címet. A fejléc maga elsőre semmit nem közvetít, egy apró kis gondolatot sem ültet a fejembe, hogy vajon miről szólhat a blog a szerelmen kívül, de ugye az egy elég tág fogalom. Rakhattál volna rá olyan képeket, textúrákat, amik jellemzik kicsit magát a történetet is. A címet viszont szerintem nagyon jól eltaláltad, jók a betűtípusok és az elhelyezés is.
(10/7.5)
Design:
Nagyon tetszik, bár én még mindig kicsit szélesnek találom. Talpas betűk, szürkés színek, sorkizárt szöveg, komolyan, imádom! Itt az élő és lélegző példa, hogy mennyivel szebb lehet egy sima sablonos design, mint egy csak úgy összehányt stíluskódos. Kicsit mondjuk hiányolok egy mutatós szövegdobozt, feldobná a modulsávot. Az egyetlen dolog, ami tényleg nem jön be az a kurzor. Rettentően idegesítő, hogy bármikor megmozdítom az egeremet, ilyen kis csillagok hullanak ki belőle. Az ilyen kis spéci nyilacskák szerintem egyébként is csak rontják az összképet, mindig az a benyomásom, hogy komolytalan az egész.
(10/8)
20/15,5
Trailer:
Ha jól láttam, nincs, szóval ezt kihagyom!
15/
Fülszöveg/Prológus:
Mivel nincs prológusod sem (ami egyáltalán nem baj, sőt!), ezért a fülszöveget fogom csak értékelni ugyanúgy húsz pontért. Hú! Az már biztos, hölgyeim és uraim, hogy egy nem mindennapi történettel állunk szemben. Ez az a fajta, amit ha egy könyv hátulján olvasok, ha nem is vennék meg - sajna folyton le vagyok égve - , de a könyvtárból mindenképp kikölcsönözném. Még nem találkoztam ilyen párosítással, és kíváncsian várom, mik a következményei a szövődő románcnak.
(20/20)
Történet:
Megmondom őszintén, hogy minden eddigi ellenére egy könnyed, limonádé-sztorira vártam, ezért nagyon meglepett, amikor a lány halálról való gondolataival kezdtél. Érdekes, hogyan vélekedik erről a dologról, mégsem lett annyira búskomor, hogy csak egy marék antidepresszáns segítségével tudjam folytatni. A lány úgy tűnik, mindent azért tesz, hogy a férfit, aki szereti boldoggá tegye annak ellenére, hogy egyáltalán nem viszonozza az érzéseit. Történetünk elején mégis a fiú családjához igyekeznek, és bár a lány egyáltalán nem áll rá készen, találkozik az anyjával, a húgával - aki már most nem szimpatikus -, és *dobpergés* az apjával is, bár nem tudjuk, hogy mi Villő reakciója, mert afféle függővéggel zársz.
Meglepetten vettem tudomásul, hogy semmi szerelem első látásra, vagy hirtelen gyűlölet, ami csendben szerelembe fordul. Villő először megijed a párja apjától, mondjuk aztán ott az a híres, ám jelen helyzetünkben mégis beazonosíthatatlan bizsergés, ami a kijelölt hímegyedünk egyetlen pillantásától/szavától/érintésétől/mosolyától jelentkezni szokott, de hál'istennek nincs semmi cukormáz és nyáladzás. Zsolt eléggé gorombának tűnik, de a lánnyal egy csapásra sokkal kedvesebb lesz, és egy kis titok is kiderül, véleményem szerint túl gyorsan. Ezt én még tuti húztam volna egy pár fejezetig.
Villő és Zsolt a kijelölt helyen, titokban találkoznak a regény miatt, én meg csak kapkodom a fejemet, hogy milyen gyorsan történik minden annak ellenére, hogy a lány mennyire nem akar megint sérülni. A lány, hogy segítse a férfi munkáját egy rozoga házba vezeti, pedig itt történt valami Vele is, gondolom az egykori szerelmével. Egyre több dolgot megtudhatunk, hogy hogyan hagyta el, majd elcsattan az első csók is, véleményem szerint túl hamar. Ráadásul a lány, akinek mindennél fontosabb volt a kedvese boldogsága csak úgy elszublimált, nem mintha nem létezne ilyen, de akkor is, furcsa. És felettébb gyors.
Kezdem unni, hogy mindig a "romlott lélekkel" indít, most már kezd átcsapni depresszióba, viszont azt végtelenül értékelem, hogy Ő folyton ott van, és pár kedves pillantás miatt nem felejtette el a régi sérelmeit. Éva néni végtelenül cuki, pont olyan, mint a nagymamám. És nahát, Zsolt ismét felbukkan, ám ezúttal nem a kísértetházban, hanem a könyvesboltban, ahol a lány dolgozik. A csók úgy tűnik megihlette, a története beindult, kicsit töltelékrész ízű, de azért történik is valami, szóval csendben maradok.
Levi csak úgy feltűnik a könyvesboltban, tönkretéve ezzel a romantikus pillanatot, ami Zsolt és Villő között született. Kiderül, hogy Zsolt nem is Levi apja, ami kicsit megkönnyebbülés abból a szempontból, hogy a drága barátnője eddig kétszer csókolózott vele, úgy tűnik, mindenféle bűntudattól mentesen. Kezd egyre izgalmasabb lenni, azt kell mondjam.
Hoppá! Villő tárcsázza Ő számát, aki viszont úgy beszél vele, mintha, nem is tudom, kétéves lenne. Nem lopta be magát a szívembe, az igazat megvallva. Miután elfúló hangon, rettentően romantikusan közli vele, hogy hiányzik neki le is csapja a kagylót, esélyt se hagyva a férfinek, hogy elmondja, neki mi a véleménye, vagy esetleg mit érez. Zsolt ismét hozza a formáját, teljes a partihangulat.
A következő részben semmi említésre méltó nem történik, csak még jobban összemelegedik két főszereplőnk. Kicsit már kaparom a falat, hogy mondják meg Levinek, mert pofára fog esni, de nyilván ez nem olyan könnyű. Tipikus töltelékrész, de nagyon rendben van.
Felszínre kerülnek Levi és Zsolt romlott viszonyának gyökerei, nyilván abból fakad minden, hogy Csenge az édes, vér szerinti gyermeke, Levi meg csak valaki, aki Etához járt, és a nyakán maradt. Bár Levinek ez eléggé bensőséges és személyes valami volt, Villő mégsem hajlandó megosztani vele a múltbéli sérelmeket. Viszont eljut odáig, hogy elolvassa Zsolt jegyzeteit. Kicsit kiszámítható volt, hogy a lányt róla fogja mintázni, de üsse kavics, mert eddig nagyon szeretem ezt a történetet.
Villő összefut egykori legjobb barátnőjével, Klaudiával, beszélgetnek, kap egy képet, megígéri, hogy segít a kórusban, és itt vége is a résznek. Azt nem mondanám, hogy jelentéktelen, hiszen mégis csak sok idő elteltével most látja először, de nem is tudom... Nem vagyok biztos benne, hogy áldoztam volna ennek a találkozásnak egy egész részt.
A megbeszéltek szerint megint annál a parás helynél találkoznak, és kicsit értelmet nyer minden. Zsolt elmeséli, hogyan is alakult az ő szerelmi élete Etelkával, hogy miért nem hagyta el, és az is kiderül, hogy valójában miért olyan goromba Levivel. Cserébe Villő is mesél valamit a múltjától. Hű, te lány, nem semmi háttértörténetet kapartál össze nekik! Most már értem, miért vonzódik annyira ahhoz a romhalmazhoz.
Egyre több titok, részlet és magyarázat bukkan fel, most már érzem, hogy a lánynak azért van egy kis bűntudata, de attól függetlenül végre gondol magára is, a saját érzéseire, és hogy mitől érzi jól magát, így meginvitálja Zsoltot a fellépésére.
Elérkezik az előadás napja, - komolyan mondom, hogy egyre jobban kedvelem Zsoltot -, újból összemelegednek, majd ilyen "te jó isten" hangulatban megpillantja Őt, akiről az egész történet alatt szó van. Van egy olyan érzésem, hogy minden el fog csesződni egy kicsit, de megpróbálok pozitív maradni, biztos észnél lesz a kislány.
Csak megjegyezném, hogy Zsolt szemszögét is ügyesen megírtad, bár semmi új nem derül ki belőle, mégis jó volt elolvasni a találkozást a férfi szemszögéből is: hogy ő hogyan látja a lányt, hogyan vélekedik a történtekről, és nem egy letompított verziót hallgatni a fia iránti érzéseiről. Nem mindig kedvelem az ilyen különkiadásokat, de ez most jól sikerült, azt hiszem.
Oké, kezd olyan lenni, mint a Barátok Közt. Ez a személy, akit csak Ő-nek nevezünk visszatért, szerelmet vall, viszont azt is elmondja, hogy született egy fia. Ennek megfelelően Villő faképnél hagyja, nyilván nem esik jól neki, hogy a férfi, akit éveken át szeretett, apa lett.
Az utolsó fejezetben Villő végre egy kicsit megnyílik, bár nem regéli el az egész történetet, mégis mutat magából valamit. Azzal kapcsolatban, hogy Zsoltnál alszik van egy kis rossz előérzetem, de nem festem az ördögöt a falra, történjék, aminek történnie kell.
100/95 - *lenyűgözve érzi magát*
Karakterek:
Katona Villő: Mintha lenne benne egy kicsi megfelelési kényszer, eleinte mindenképp azt akarja tenni, amit helyesnek vél, akkor is, ha ő ettől boldogtalan lesz, aztán persze megjön az esze. Ugyanakkor kicsit különc, más, gondolkodik és érez, és meg kell mondjam, hogy hosszú idők óta először találkozom ilyen karakterrel. Mármint olyannal, akinek a személyisége nem egy jegyből áll, nem csak pedáns, vagy nem csak lúzer, hanem egy igazi, életszerű ember. Maximálisan és annál is jobban imádtam, leszámítva az icipici depressziós beütését. (10/9)
Puchovszki Zsolt: Megmondom őszintén (hiszen ezért vagyok itt), a legelején egyáltalán nem kedveltem. Nem a gorombasága miatt, hiszen attól még lehet egy jól kidolgozott karakter, hanem azért, mert számomra összeszedetlennek tűnt, mintha skizofrén lenne, vagy nem tudom. Mármint, egyszer szűkszavú, aztán csak kinyögi a lánynak, hogy "Hihetetlen vagy!". Aztán valahogy mégis összeállt a kép, ha nem is éppen a klasszikus értelemben szerethető, számomra leginkább olyan, mint Piton a Harry Potterből. Ettől függetlenül majdnem minden kérdésemet megválaszoltad vele kapcsolatban. (10/9)
20/18
Helyesírás:
Inkább logikai hibákat találtam, mint például:
"macskaszerű írisz" ---> az íriszt a színre szokták használni, így a szintagmádnak akkor van csak értelme, ha a nő szeme macskaszínű, amit eléggé nehezemre esik elképzelni.
"áfonyakék pillantású" ---> a pillantása nem lehet áfonya-kék, maximum a szivárványhártyája (de hogy ne hangozzon hülyén, megteszi a "szem" szó is).
"óvatos, lágy mosolyra jelenik meg az ábrázatomon" ---> He? Itt valami nagyon nincs rendben (ha esetleg ki akarod javítani, akkor a tizedik részben volt).
"sehogy sem megy Ő nélkül" ---> a "sehogy sem megy Nélküle" valamivel jobban hangzik, nem igaz?
"tele ízletes teafilterekkel" ---> nem tudom, te hogy vagy vele, de én valahogy nem szeretem azokat a kis zacskókat rágcsálni. A tea ízletes, a filter tippjeim szerint annyira nem, bár még sosem próbáltam.
Illetve még szóismétlések is előfordultak (fizimiska, bazsalyog, somolyog), csak úgy, mint kisebb vesszőhibák, de semmi komolyabb, rendben van a helyesírásod.
30/20
Ez a repülőgép…
… kicsit talán túl gyors és heves, de mindenképp figyelemfelkeltő, egyedi, és gyönyörű. Ha egy kicsit finomabban hajítottad volna el, talán lassabban szállna, de lehet, hogy te csináltad jól, ki tudja, úgy lezuhant volna-e. Mindenesetre ez egy gondosan elkészített munka finom hajtásokkal, szép mintával. Gratulálok hozzá, csak így tovább!

190/168,5

88,8%

1. kritika - I, the Soldier

A blogot itt tekinthetitek meg: I, the Soldier

Fejléc:
Nem kifejezetten rossz. A szélek szépen el vannak mosva, nem látok sehol beleradírozást, és igazából az elrendezés is tetszik. Egész jól néz ki, hogy kétoldalt ott van az a férfi meg a nő, középen meg a bosszúállók, viszont a baj az, hogy nincs összhang. Rakhattál volna rá egy coloringot, ami passzol a design-hoz is. A másik dolog, ami böki a csőrömet a felirat, se a design-hoz, se... semmihez nem passzol, rikítóan fehér, túl nagy és rossz helyen van. Ha már az egész blognak kicsit borús hatása van, akkor a cím is lehetett volna sötétebb színnel írva. Az "I, the" betűtípusa sem gyerebe, ha mindenképpen mást akarsz, válassz egy kevésbé csajos, romantikus habtörténethez valót.
(10/6)
Design:
Kicsit összezavart, hogy a lilás színű feljéc után egy sárgás-zöldes designnal találtam szemben magamat, aztán megpillantottam azt, amitől még mindig ráng a szemem. „Design: deviantartos”. Esedezve könyörgöm, hogyha már csak úgy elvesszük valakinek a munkáját - mindegy, hogy szóltál-e neki, vagy se szó, se beszéd letöltötted, - legalább arra vedd a fáradságot, hogy odaírd, hogy Mancika csinálta. A deviantart csak egy oldal, ahova fel lett töltve, de ennyi, az oldalnak ennél több köze nincs hozzá. Mancika photoshoppolt és kódolt, neki jár a kredit. Ez nem csak feltétlenül neked szól, nagyon sokan nem lesnek rá a felhasználónévre, pedig pár tizedmásodpercnél több időt nem fog elvenni az életedből. Khm... szóval a színek nem passzolnak. Maga a kódolás nagyon szépen lett elkészítve, pár dolgon mégis változtatnék. Például a bejegyzés címén, mert nagyon csúnya, hogy az "Ő" betű kilóg a sorból, és a fordító is teljesen felesleges. Illetve elég lenne egy modulsáv, mert így túl széles az egész, és simán beleférne egybe az összes modul.
(10/7)
20/13
Trailer:
Egyáltalán nem tetszik. Csak felsorolod a szereplőket, és nem igazán tudjuk, hogy miről fog szólni a blog a kocsihajigáláson és erőfitogtatáson kívül - biztos vagyok benne, hogy nem ennyi az egész, de jelenleg ez így tűnik. Azért viszont megtapsollak, hogy végig színes, és nincs benne fekete-fehér, így sokkal esztétikusabb. A zene pedig kifejezetten jó választás volt, imádom ezt a számot.
(15/8)
Fülszöveg/prológus:
Én, mint teljesen tudatlan, külső szemlélő már az első mondatot furcsának találtam. Aki ember? Ez nagyon nem hangzik így jól, és a továbbiakban sem nagyon tudok mást mondani. Nem nagyon keltette fel a figyelmemet, ez akár annak is betudható, hogy nem ismerem a bosszúállókat, de ha hozzám hasonlóakat is meg akarsz fogni, akkor kitalálhatnál valami olyat, ami kíváncsivá teszi az olvasókat.
(5/2)
Az ilyen fajta prológusok nem igazán előnyösek. Olyan, mint amikor valaki odaáll, és kezet nyújt. Ettől eltekintve sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint a fülszöveg, kíváncsivá tesz, bár inkább első fejezet szerű, de ez nem akkora gond. Bár azt még mindig nem értem, hogy az Omega mitől lesz vicces. Nevermind, keep going. Megismerjük a lány hátterét, a szülők a kislányból egy tökös csajt csináltak, megváltoztatták az életét, satöbbi. Megismerjük a pszichopata tanár bácsit, illetve megtudjuk azt is, hogy a lány, miután kedvese jól nyakon szúrta, katona lett, és mindenét arra tette fel, hogy kinyírja egykori szerelmét.
Határozottan tetszik eddig, kicsit beteg, de azért ötletes. Nem hiszem, hogy valaha találkoztam volna már ilyesmivel.
(15/12 – akkor is muszáj levonnom a bemutatkozós prológusért)
(20/14)
Történet:
Felvetődtek furcsaságok, amiről éppen nem ugyanúgy gondolkodunk a főszereplő hölggyel. Például ha nekem egy ismeretlen, szemkötős pasi a nevemet mondaná, én biztosan összeszarnám magam, és nem „plusz pontként” gondolnék rá. Főleg erősen illuminált állapotban, tudva, hogy így semmi esélyem, de mindegy. Mindenesetre nem adja könnyen magát, itt már kicsit jobban reálisnak látom. Mondjuk elég lazán kezelte, hogy csak úgy felrobbant a kocsija, semmi dühkitörés vagy pánikroham, lazán beül a néger pasas autójába annak ellenére, hogy akár James csatlósa is lehetne a jelek szerint. Mármint tudja a nevét, meg az injekcióról is beszélt… Kezdem azt hinni, hogy a lány nem túl okos.
Úgy tűnik, a lány mégis elfogadta az ajánlatot, mert a következő fejezet már azzal kezdődik, hogy egy kiképző teremben vannak. A jelenetet tényleg egész szépen írtad le, de még mindig fenntartom, hogy az akció inkább filmekben jó, mint papírra vetve.  A lány természetesen remekel, még Furyt is lenyűgözi, hogy milyen ügyes volt. Ezért ajándékul megkapja egykori kedvesének tartózkodási helyét. Gondolom, most jön el az ideje a vérfürdőnek, bár én még sokáig húztam volna a Nagy Találkozást. Még azt azért megjegyezném, hogy ez a *csatt, csatt, csatt*, meg a *BUMM* inkább a képregényekbe való, és amint elnézem, a tied nem az, szóval szerintem ezeket inkább hanyagold.
Szemszögváltás, ahh! Mindegy, egy teljesen új és ismeretlen személy tűnik fel, aki egy másik ismeretlen pasasról kérdezi a szintén ismeretlen barátját, képbe jön az Omega (még mindig keresem a vicces részt), és egy satnya reménysugár miatt indul is Amerikába. Itt visszaváltunk a lányra, és csendesen megjegyzem, hogy véleményem szerint csak úgy érdemes szemszögváltást alkalmazni, hogy egységesen, mondjuk, fejezetenként váltakoznak a szereplők, és akkor nem fog belefájdulni a hozzám hasonló, gyengébb idegzetű olvasók feje sem. Ráadásul össze is zavarsz. A levélben az állt, hogy Liare megérkezett, erre a csaj azt latolgatja, hogy vajon ki lesz ott? És lám, tényleg nem ő van ott, hanem a másik James, aki a fejezet elején indult Amerikába. Függővéggel zártad a fejezeted, ami ugyan hatásvadász, de most legszívesebben durcásan bezárnám az oldalt.
A következő részben semmi számottevő nem történik, csak egy kis verekedés, és visszatekintés a múltba. Észrevettem, hogy ezeket a harcos jeleneteket nagyon jól le tudod írni, bár nekem ez a rész így is csak töltelékszerű volt, a végére ugyanott tartunk, ahol az előző végén, és semmi érdemleges dolog nem született meg.
A következő részben az Omega jóvoltából sokkal többet tudunk meg a Jamesről, egész ügyes megoldás, hogy ismertess velünk egy karaktert, legalábbis mindenképp okosabb, mint ahogy a lányt mutattad meg nekünk. Anabeth minden felvetés nélkül a lakására vezeti a harcost, aki nem sokkal azelőtt meg akarta ölni, hogy rákeressenek a célszemélyre.
Hadd gondolkozzam… Nekem ennyi elég volt egyenlőre, sajnos nem is az én stílusom az egész, meg nagyon zavaros.
(100/70)
Szereplők:
Annabeth: Tökös csaj, ám számomra teljesen irreális. A szó valamilyen értelmében okos, ügyes, ám nem életszerű, egyáltalán nem úgy cselekszik, mint egy rendes, élő ember. Nem veszi számításba a rizikófaktorokat, gyakorlatilag másodpercek alatt képes elfeledkezni arról, hogy meg akarták ölni, vagy hogy nem is akart a Bosszúállókhoz tartozni. (10/5)
James (Bucky Barnes): Sokkal eredetibb és reálisabb, mint a női főszereplőnk, de azt hiszem ő nem a saját karaktered (?). Kedvelem, bár olyan sok minden nem derült ki róla, csak azok a tények, amiket a lány közöl. Mindenesetre szerethető. (10/9)
(20/14)
Helyesírás:
Már a prológusban feltűnt egy-kettő baki, leginkább vesszőhibák, sokszor elhagyod a kötőszavakat, ami nem baj, csak így a vesszőket is automatikusan hanyagolod. Erre figyelj oda. Összefutottam nagyobb hibákkal is, nem fogom kiemelni az összest, hiszen nem a bétád vagyok, csak pár példát hozok.
„Sokszor kerültem csetepatékban.”---> Helyesen: Sokszor kerültem csetepatékba.
„Tvből” ---> TV-ből
„kontinenset” ---> kontinenst
Még találtam pár ilyen hibát, de amint mondtam, nem emelném ki őket. Javaslom, hogy keress egy bétát, és sokkal élvezhetőbb lesz az egész.
(30/17)
Ez a repülő…
… icipicit defektes, néha összefüggéstelenül irányt vált. A papír minősége jó, csak a hajtogatásnál voltak apró gondok. Ha újra átnézed, talán rájöhetsz, hogyan lehetne még messzebb hajítani, hogy egy szép, íves pályát írjon le, egyenesen, nem pedig össze-vissza.
Összesen: 205/ 136
66,3%

Üdvözlégy és hasonlók

Drága jóhiszemű, gyanútlan olvasó!
Legnagyobb örömmel üdvözöllek most nyitó blogom tárt kapuiban. Most még kicsit megszeppentnek tűnsz, szkeptikusan vizsgálod a blogot azt latolgatva, vajon ez is eggyé válik-e a sablonblogok masszájával, de amíg ezt eldöntöd, szeretném felvázolni, mi vár itt.
Azok a dolgok, amikkel mindenképp szolgálhatok:
 - tartalmas kritikák (1200+ szavas kritikákat garantálom),
 - építő szándék, nem pocskondiázás,
 - fanfictionökkel szembeni maximális előítéletmentesség,
 - segítő cikkek (akár ti is kérhettek egy-egy témáról),
 - versenyek és díjak.
Na, mit szóltok? Maradtok, vagy sem?
Mindenesetre, ha bármikor benéznétek én itt leszek:)